Kérdezni szeretne?

 1.

 

Nehezen mondok nem-et, ezért gyakran túlterhelődöm. Mit tehetnék,
hogy bátrabban jelezzem a határaimat?
Zsuzsa

 

Kedves Zsuzsa!

Sajnos leveled tömörsége miatt nem tudok kielégítő választ nyújtani számodra. Ha időd engedi, kérlek kicsit fejtsd ki részletesebben, milyen helyzetekben/miért nem tudsz nemet mondani! És a kérések közül milyen alapon válogatsz, ha egyáltalán? Mindenkinek igent mondasz, vagy pl. csak a hozzád közelebb állóknak nem tudsz nemet mondani? Különbséget teszel-e “fontos” és kevésbé “fontos” kérések közt? Mindent azonnal meg akarsz oldani? Vagy a “jó, de később” számodra sem azonos a nemet mondással?

Míg többet nem tudok arról, hogy Te miért nem tudsz nemet mondani, addig csak “vaktában lövöldözve” írhatok néhány általános dolgot. Egyetlen szó mentén tudok elindulni: Hogy bátrabban szeretnéd jelezni a határaidat. Kíváncsi lennék arra is, hogy számodra mit jelent itt a bátorság? Vajon, mint az emberek többségénél ez a félelem ellentéte? Ha igen, akkor miért félsz nemet mondani? Vagy az mond bátran nemet, aki elég határozott, elég hangos, vagy elég állhatatos…?

Amíg nem pontosítasz, felteszem, hogy azért nem mondasz nemet, mert valamiért félsz nemet mondani. A félelem – bármi legyen is az oka – valószínűleg a kérések nem teljesítéséhez kapcsolódik. Fontold meg, hogy úgy tudnál-e több kérést teljesíteni, ha figyelnél arra is, hogy közben pihenj, töltődj, vagy úgy, ha megpróbálsz minél több kérést teljesíteni, és egy idő után pedig túlterhelődsz? Ekkor ha jól sejtem, ideiglenesen sem új kéréseknek nem tudsz megfelelni, sem az elvállalt kéréseket nem tudod elvégezni…

Az ember (tetszik-nem tetszik) véges létező. Korlátolt idővel, energiával, térbeliséggel rendelkezünk. Ha nem így lenne, akkor végtelenek lennénk, ami tipikusan egy isteni tulajdonság. Tisztelt önmagadban az Embert, az emberit. Attól hogy véges vagy, nem leszel rosszabb, hanem csak hasonlóbb másokhoz. Osztozz velük emberségedben!

Úgy vélem, hogy az ember attól válik többé, mint két lábon járó csupasz állat, hogy tetteiért felelősséget vállal. Sokszor nyújtunk úgy segítséget, hogy apró felelősségvállalásoktól mentesítjük a másikat. Egy csekk időben a postára juttatása éppúgy felelősség, mint például egy háztartás rendben tartása, vagy egy gyermek nevelése. Ám az emberek többsége szereti a kényelmet. Ha a környezetedet hozzá szoktatod ahhoz, hogy Te mindig mindent megcsinálsz, akkor elveszel Tőlük valamit. Pedig az fontos lenne, hogy emberként tudjanak a világban lenni. Az ilyen személyektől könnyen válik függővé a környezete. Ha túl gyakran hallod azt, hogy “Mert én ezt nem tudom megcsinálni”, olyan helyzetekben, amikor világos, hogy képes rá a Másik, akkor ideje átgondolni, hogy a segítségnyújtásoddal a Másik javát szolgálod-e? Vagy éppen ártasz neki?

Kérés és kérés közt sok különbség van. Próbáld meg fontosság szerint osztályozni a kéréseket!

A kérésre való nemet mondás és a kérés teljesítésének időbeli eltolása nem azonos! A később is teljesíthető kéréseket halaszd későbbre (és ha nem muszáj, a keletkező szabad időt fordítsd önamgadra, és a feltöltődésre, ne más kérésekkel tömködd be a keletkező lukat! :) )

Sokat durrogtathatnék a levegőbe, de jobb szeretném a választ jobban hozzád igazítani, ami valóban hasznos lehet számodra. Mert amiket most leírni tudok, azok valójában csak a dolgok felszínét kaparhatják. Ha igazam van abban, hogy nem mersz nemet mondani, akkor meglehet, érdemes lenne a felé vizsgálódni, hogy ez a félelem szűnjön meg, nem pedig arra, hogy hogyan tudnád úgy vezetni az életed, hogy minél több kérést teljesíthetsz.
Várom leveled,

Tamás Gergely