“Ha valamit meg tudunk fogni, azt meg is tudjuk változtatni. Ezért fontos a világ értelmi megragadása.

Filozófiai (és pszichológiai) közhelynek számít már, hogy a világ nem független az azt felfogó elmétől. Ez számomra azt jelenti, hogy a világ hellyel (azaz helyzetekkel) kínál – és a mi feladatunk azt otthonosan berendezni.

Mindannyiunk életében akad elég olyan ártó helyzet, amit nem mi teremtettünk önmagunk számára. Ezek olyanok, mint egy kellemetlen ajándék, amit valamiért mégsem dobunk ki; Rajtunk áll, hogy letesszük akárhová, és mérgelődünk, ha beléjük botlunk, esetleg kerülgetjük, vagy helyet keresünk neki, netán még saját céljainkra fel is használjuk.

Ezt a rendezkedést általában mindenki egyedül végzi el. De még a legzseniálisabb elmék is – csak egyetlen elmék. Néha hasznos – sőt, szükséges! – egy másik ember világába betekintenki, hogy onnan nézhessünk vissza önmagunkba.

(Próbált már egyedül helyre tenni egy zongorát?)”